Mindenféle hasznos és haszontalan írás a világ dolgairól. :)
fejlec

Nyerges 20

április 24th, 2011 » Címke: » Hozzászólás: 0 db

Újabb túrán voltam, ezúttal egyedül és kicsit paráztam, hogy túl gyorsan megyek és gond lesz belőle, de végül is simán megúsztam baj nélkül. Ugyebár első túrámon pont emiatt ütöttem ki a vádlimat egy jó kis kapatón. Igaz az első 7,2 km-t 70 perc alatt tudtam le(itiner szerint), de aztán nekiálltam fényképezni, meg egy kicsit lassítani, mert hát idő mint a tenger. Igazából érzem, hogy ez a 4. túra és már sokkal könnyebben és jobban mozgok terepen, igaz mellette edzek is azért rendesen.

A túra Nyerges 20 volt, ami 20,4 km-s távot jelentett. A rajt és cél is Nyergesújfalun volt, így könnyű volt ezt a túrát választani. Közel van, olcsó, picsányi nevezési díj vagyis ez is olcsó és ami fontos volt, hogy még sose jártam erre és nagyon megérte elmenni. Ugyebár a nyergesi horgász tavaktól indultunk és egy jó ideig ilyen földes, köves úton mentünk, míg egyszer csak elhagytuk az utolsó kis házacskát is és végre bent találtuk magunkat az erdőbe. Ekkor jött az első meglepetés. Egy rahedli ilyen kis fekete repülő biz-basz, akik mind előtted, mögötted, alattad és fölötted találtak vmi sürgős tennivalót maguknak. Igaz ez a bogárhad eléggé idegesítő volt, de elég hamar elmúlt, viszont tippem sincs, hogy mik voltak. Méretre talán 1-2 centis repkedő hangyafélékre hasonlítottak, de sokkal gyorsabbak és ügyesebbek voltak. Tovább az erdőbe menve jött egy Z kanyar, majd innentől jött a keményebb erdei terep. Az első etapon volt a szintemelkedés fele és ez pontosan kettő darab szép meredek emelkedőben jelentkezett, amelyek között Mogyorósbányán tudtunk kicsit sík terepen menni. Sokan szép lassan mentek felfelé az emelkedőn, meglepő módon kezdőként itt előzgettem. Muszáj volt. Van egy bizonyos ritmus amibe én egész jól fel tudok itt menni, így mondhatni egy lendülettel letoltam az egészet. Fárasztó volt, lihegtem mint állat, de fent, az első ellenőrzőpontnál, ami a Mogyorósi kősziklánál volt 2 perc alatt betoltam az ajándék sport szeletet, meg némi vizet és már fittebb is voltam mint előtte. Itt meglestem az órát és bizonyossá vált a fentebb is vázolt dolog, mégpedig az, hogy ez a tempó egy kicsit sok lesz, így lassítottam. Ezután némileg könnyebb volt a terep vagy csak úgy tűnt a lassabb haladás miatt, de ami jó volt, hogy a szemnek is tetszetős dolgokat mutatott az erdő. Még egy darabig a sűrűben mentünk és egy kis részen újra népes bogárkolónia lepte be az utat, de egy idő után ritkulni kezdett az erdő és hamarosan sima füves, bokros terep vette át a vezető szerepet. Ekkor az ember megpillanthatott olyan dolgokat, amik eddig rejtve maradtak előtte, mégpedig a távolban lévő dombokat és hegyeket. Néhány egész szépen látszott, de soknak csak a párás körvonulata és rohadt jól nézett ki, ahogy egyre távolabb egy újabb és újabb domb csatlakozik a látványhoz és végén már csak a körvonalakat lehetett látni, hogy sejtelmesen közli, hogy még ő is ott van ám a messzi távolban. Próbáltam mindezt lefotózni, de a gyenge kis gépecske sajnos erre nem volt elég jó. Csináltam pár képet, de nagyon nem adja vissza a látványt.
Ezután szépen bebattyogtunk Péliföldszentkeresztre, ami egy nagyon jó kis hely az erdő közepén. Van ott egy lovarda, kicsi halastóval, pár épület és egy templom. Itt volt egy Kéktúra pecsét hely is amit jó páran igénybe is vettek. Asszem ennek én is utánanézek majd. Ezen a ponton lehetett kaját és innivalót vételezni, amit én kihagytam, mert pont 15 perccel előtte gyűrtem le egy jó kis hazai szalámis-sajtos zsemlét, de azért pecsét sorban állással együtt egy laza 20 perce eltöltöttem itt. Úgyis a táv fele volt, így egy kis pihinek ez pont megfelelt. Rengeteg pad volt több helyen is és asztal is volt szép számmal amit a túrázók szépen ki is használtak.
Pihi után folytattam az utamat a K jelzésen egészen az Öreg-kő pihenőig és ez a táv 2,8 km-n 142m emelkedőt tartogatott, de szinte alig volt pár hely ahol keményebben kellett felfele lépkedni. Igaz én itt is fényképeztem rendesen, így néha meg megálltam nézelődni. Ami viszont necces volt, hogy nagyon elkezdett sütni a nap. Szerencsére hoztam sapkát, így a ravazdi esetből tanulva fel is tettem az őt megillető helyre és még akkor nem is gondoltam, hogy lesz ennél durvább is a napsütés. Még az etap elején, ahogy elértük az erdő szélét volt jó kis kereszteződés, ahol hirtelen nem láttam a helyes irányt és addig addig nézelődtem, míg bitang mód belerúgtam egy kiálló gyökérbe vagy kőbe és hosszú percekig csak csillagokat láttam turistajelzések helyett. Szerencsére jött egy csaj aki tudta merre kell menni, így őt követve folytattam az utam a helyes irányba.
Öreg-kő-pihenőtől az út Magyar-hegyre Bajóton át vezetett, ahova egy nagyon meredek kis ösvényen kellett leereszkedni. Trükkös ez a túra út, mert ahogy leértünk és kicsit sétáltunk Bajót utcáin már újra mehettünk is fel a hegyre egy szintén vékony ösvényen, ami egy nagyon mély homokos?, agyagos? löszös? szakadék mellett sacra egy méterrel vezetett el. Meglepő módon a hegyoldalba elég sokan építkeztek ugyanilyen falak alá, ami nem tudom, hogy mennyire szerencsés dolog. Felértünk a domb tetőre és ekkor dél körül járt az idő, így a nap is egyre erősebben tűzött, árnyék is csak a bokrok alján lehetett, de legalább már tényleg csak lefele kellett menni egy jó kis ösvényen. Magyar-hegyen aki akart vizet vételezhetett, de szerencsére még mindig volt a hozott ásványvízből, így ezt is kihagytam. Hamarosan beértünk Német-völgybe ahol sok-sok hétvégi házikót és borospincét lehet találni. Egyik pince előtt fehérborral és fröccsel kínálták az arra járó túrázókat és biza nagyon megkívántam egy jó kis pincehideg fehér bort, de mivel autóval voltam, így ezt sajnos ki kellett hagynom. Innentől már köves, murvás út következett, majd rátértünk a főútra és innen már aszfaltos úton mentünk majdnem a tavakig. Az útról letérve egy rövid kis ösvényen jutottunk el az első horgász tóig, ahol kicsit időztem, mert a halak szépen fent voltak a víz tetején talán levegőzni és az egyik tóban még egy teknőst is sikerült lefotóznom. Innen már csak pár méter volt a cél és megérdemelt pihenés. Nem vagyok egy nagy fotós, 5-6 éves kis Canon gépem van, de így is közel 80 képet lőttem el. Aminek mondjuk egy része nem lett vmi jó, mert nagyon nem adja vissza azt a látványt amit szabad szemmel láthatott az ember a hegytetőn. Lehet kéne egy jobb gépet venni.
A túrára a nevezési díj kemény 200 forint volt, amiből annyi mindent kaptunk, hogy minden lehetőséggel nem is tudtam élni. Minden ellenőrző pontnál kaja/pia/csoki vagy valami, a célban pedig egy pár virslit lehetett betolni. A célban jött még egy kitűző, oklevél és Húsvét alkalmából egy piros csoki tojás is. Az itiner pedig nagyon szuper volt. Túra előtti estén nézegettem a saját Gerecse térképemet amit nem olyan rég vásároltam, hogy vajon merre kell majd menni. Viszont a túrán meglepően tapasztaltam, hogy az én térképemről két turista is hiányzik, pedig mindkét térkép ugyanúgy Cartographia volt. Szal így simán jól jött a színes térképes itiner, mert saját térkép nem sokat ért volna. A túrán a Húsvét, a jó idő, na meg az jó ár miatt nagyon sokan voltak amire talán még a szerevezők se számítottak, mert egy laza fél óráig tartott lezavarni a nevezést és mikor végeztem hosszabb volt a sor, mint amikor én beálltam nevezni. Nagyon jó kis túra volt és biztos, hogy jövőre is elmegyek. Már csak az a kérdés, hogy 20 vagy 40 km-s távon.
Nyerges 20 – Gerecse – Táv 20,4 Km, – Idő: 4 óra 35 perc.

Nyerges 20 Túra Térkép
Nyerges 20 Túra TérképNyerges 20 Túra Adatok

Nyerges 20 Túra Szintadatok

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.