Mindenféle hasznos és haszontalan írás a világ dolgairól. :)
fejlec

Szarvaskút15

március 25th, 2016 » Címke: » Hozzászólás: 0 db

zirclink: Zirci Tavaszköszöntő Túrák 15

Rég túráztam és a Bakonyba meg főleg ritkán jutottam el eddig. Valamikor augusztusban, azaz kb. fél éve tettünk kísérletet egy túrára, ami saját tervezésű volt, és nem teljesen úgy valósult meg ahogy elképzeltük. A hosszú kihagyásnak számos oka van, és ezek is megérnének pár bejegyzést, de nem akarok most még írni az orvosi ellátásról és a kórházi viszonyokról, túlságosan fájdalmas még.
Szóval hosszas rábeszélés (több napos, és aznap reggeli egy órás) után meggyőztem a fiamat és kis barátnőjét, hogy kísérjenek el, még se akar az ember egyedül bolyongani egy erdőben. Az idő igazi túrázóknak való volt, bár havat is jósoltak, de kellemes, szélcsendes lett végül is. A három választható táv közül a leghosszabbra neveztem be a társaságot, hiszen ennél rövidebbet nem igazán szoktunk megtenni. Lehet hiba volt, mert egy kezdőnek ez kicsit hosszúra sikeredett. Szintidő hiányában úgy ütemeztük a tempót ahogy nekünk jól esett, de így is hamar megvolt a táv. A jó idő ellenére, állandó jellegel a sártengert kellett kikerülni, és az útvonalat újratervezni. Lehet a Bakonyban állandóan sár van? Legközelebb csak akkor indulok el, ha előtte több hétig nem esik az eső.
Emléklappal és kis ajándékkal lettünk gazdagabbak, és remélem a következő túrát se kell egyedül megtennem. Nagyon jól esett a hosszú tél után a mozgás a szabadban.

Négy túra eddig

május 7th, 2012 » Címke: » Hozzászólás: 0 db

Tavaly eléggé abbamaradtak a túrák, de idén azért volt pár amire elmentem, így most kicsit röviden írok róluk.

Téli Gyermekvasút 15

link: Téli Gyermekvasút Ötpróba 15
Rögtön év kezdés után gondoltuk, hogy érdemes lenne végre kimozdulni valahova. Amint kiértünk tisztán látszott, hogy még irdatlan mennyiségű ember gondolt ugyanerre. Elég csigatempóban vánszorogtunk végig, viszont így is kellemes, télies túra volt. Azért csak télies, mert igaz, hogy január volt, de hó csak néhol, nagyon-nagyon kevés és az idő se volt túl rossz, sőt a napon már néha-néha meleg volt a sok cuccban. Azonban egy dologra mindenképp ráébresztett minket ez a túra. Termoszra szükség van. 2. EP-nél épp a jégkockákat kergettem a 1,5 literes üvegbe, amikor egy csaj lazán előkapta a termoszt és gőzölgő, meleg innivalót tolt az arcába. Rég voltam annyira irigy, mint akkor. Szal kövi túrára szereztem egyet és biza mikor otthonról indulás után 5 órával kinyitja az ember és fincsi meleg tea van benne, mikor kint van vagy 2 fok. Nah az valami k jó dolog!

Hó-Fejérke 10..


link: HÓ-Fejérke – Piroska túra 35
..vagyis Piroska emléktúra egy rövidebb távja volt a kövi túra amit lenyomtunk. Elég érdekes volt, mert előtte lévő éjjel semmit se sikerült aludni, így már a startnál tök kómás voltam, de ha már itt vagyunk, akkor menjünk. Igaz így csak a rövidebb távot választottuk. Budapesti túra után kissé furcsa és igazából jó érzés is volt, hogy a túra első részén nem sok emberrel találkoztunk, viszont láttunk két őzt! Ez volt az első túra ahol végre igazi vadállatokkal találkoztunk. És nem is csak fél percre, hanem épp a Köves-völgybe mentünk, amikor a bal oldalt fentről lefutottak, át az úton előttünk talán 10 méterre és jobb oldalt fent, majd a völgy oldalába még sok ideig láttuk őket tök közel mielőtt végleg eltűntek. Tehát már ezért megérte elmenni és innentől az se érdekelt, hogy legszívesebben aludnék. Célba kaptunk finom kaját meg innivalót így szuper kis túranap volt.

Bubu 30


link: BUBU 30 születésnapi túra
Ez egy egyszeri megrendezésű túra volt és olyan helyeken ment, amerre még soha se jártam, így könnyű volt ezt választani. A túra amúgy egy Bubu nevű, irdatlan sok túrát lenyomó srác 30. szülinapja alkalmából került megrendezésre. Boldog Szülinapot innen is! A túra nagyon szép helyeken ment végig és az egyik részt külön is kiemelném, ami a Zuppa-tető névre hallgat. Sajna nem vittem gépet, így ide egyszer még mindenképp vissza kell menni rendes fényképeket csinálni, meg amúgy is. Eszmétlen jó a kilátás mindenfelé és nem csak a táj, hanem a falu, főút, vasút, szal van benne élet, mozog az egész, de mégis a természetben van. Nem könnyű oda felmászni de megéri. Amúgy akit érdekel az Szárról egy pár km-s sétával elérheti, csak bírja az emelkedőt is. A túrán kaja, pia, környék, minden rendben volt. Elfáradtam, mint állat , de nagy kár, hogy jövőre nem rendezik meg a túrát, mert nekem nagyon tetszett. Tuti, hogy lesni fogok egy olyan túrát ami újra felvisz a Zuppára.

Sárga 18

link: Sárga 18

Iszonyat kánikula volt, így túratárssal úgy döntöttünk, hogy a Sárga 18 (18.9 km) untig elég lesz a mai napra. Igazából ez egy durván hosszú 70 km-s túra a Sárga turistajelzés mentén és mi az uccsó 19 km-re szálltunk be. A táv és a szint nem volt különösebben kemény, így normál körülmények között ez a Hűvösvölgy – Budaörs túra nem lett volna extrém táv. Azonban a szuper időjárásnak köszönhetően én még ennyire egy túrán se készültem ki. Az egész azzal kezdődött, hogy kétszer eltévedtünk, így mire a Csacsi-réthez értünk az itinerben jelölt 8 km helyett kb 12-t tettünk meg és kb ekkor kezdődtek a gondok. Mire leültünk már kra fájt a fejem(jobb oldalt lüktetett végig, mint állat) és itt biza jó fél órát ücsörögtünk, ettünk és ittunk mire újra járóképessé nyilvánítottam magam. Gondoltam csak kicsit kidöglöttem a meleg meg a tekergés miatt, de nem lesz semmi gebasz menjünk. Csacsi-rét után azon kezdtünk filózni, hogy vajon kitart e az innivaló, de szerencsére az erdő közepén volt egy frissítő pont, ahol behúztunk egy liter finom, hideg vizet. Nah ez nagyon kellett. Az igazi gond az utolsó 3,5 km-n kezdődött. A utolsó előtte EP-re igyekeztünk épp, amikor kiértünk a hegy napos oldalára és valami nagyon durván tűzött a nap és olyan fél-1 óra után már nagyon szarul éreztem magam. Fájt a fejem, hányingerem volt, 2 percig melegem volt, aztán 2 percig fáztam (31-33 fok és tűző nap) és kb 300 méterenként le kellett ülnöm valami árnyékos helyre, mert nem bírtam menni, így nyilvánvaló volt, hogy sajnos napszúrást kaptam. Innivaló kb 1,5 deci forró ásványvíz, de innen már muszáj volt valahogy beérni, mert arrafelé volt a hazafelé vezető út is. És innentől nézve igazából 2x is szerencsénk volt ezen a rövid távon, mert Budaörsön a Törökugrató felé haladva az egyik házból kaptunk egy üveg ásványvizet ami életmentő volt és innen is köszönjük, valamint a Törökugrató után volt egy csap, ahol totál feltöltöttük a készleteket és kissé meg is mosakodtunk, így röpke 1,5 óra alatt sikerült legyűrnünk az uccsó 3,5 km-t. A célba is csak úgy nagy kómásan vánszorogtam be és egy csaj navigált, hogy merre vannak a pecsétes emberek, mert azt se nagyon sikerült észrevennem.
Szóval a kánikula miatt ez egy iszonyat durva lett számomra a végén, de másként mint eddig, ugyanis nem fáradtam el, másnap izomlázam se volt, csak éreztem, hogy azért mozogtunk valamint. Viszont a szervezetem totál kikészült és mikor másnap kimentem 20 perce a szabadba már minden bajom volt a naptól. Nagy respekt azoknak akik letolták a 70 km-s vagy bármelyik távot ilyen forróságban.
Adat: 18,9 km (keveréssel nekünk kb 22-23km), idő: 6 óra 40 perc, elfogyasztott innivaló kb 4 liter, bónusz napszúrás.

Tortúra

július 22nd, 2011 » Címke: » Hozzászólás: 0 db

Pár hónapja ugye nekiindult ez az túralendület és az uccsó túrás poszt óta is volt kettő. Ezekkel együtt 8 túrát sikerült behúzni, nah meg nem kevés tapasztalatot. Nézzük, hogy állunk jelenleg.
7. az a Vértesben volt. Oroszlányból start és a cél is ott volt. A túrán az egyik legjobb dolognak talán a 8km-nél lévő ellenőrző pontot tenném meg, mert azt valsz a dög melegre való tekintettel bevitték a kocsmába és annak rendje és módja szerint hozzánk hasonlóan kb minden második túrázó lefetrengett az első padra és kikérte a sörét. 🙂 Amúgy itt rájöttem egy dologra. Illetve eddig is sejtettem de most már tuti. Eső előtt, k párás időben, amikor 30 fok van ne menj túrázni mert megdöglesz a 28. km végére.
8. túra az a Pilisben volt, nem hosszú táv, de olyan baszott emelkedőkön is fel kellett mászni, hogy nem igaz. Az utat csak sok helyen sejteni lehetett, mert derékig ért a gaz és a csalán. Rövidnadrágosoknak cumi. Szerencse, hogy ekkor nem volt olyan dög meleg. Ugyebár ahol fel kell menni, ott le is kell jönni és a táv hossza miatt arra se ilyen lagymatag lejtőket kell elképzelni, hanem pl a Holdvilág-árkot. Ezzel még nem lett volna semmi gond, mert amúgy marha szép hely és egyszer esőben tuti visszamegyek vhogy, bár azt írják, hogy akkor elég nehéz megközelíteni.

Szóval ami a gond, így a 8. túra után már tuti. Jobb térd. Fáj. A sok lefelé menet nagyon nem tetszik neki. De ami komolyabb probléma az a cipő. Legalábbis sztem az, mert egy idő után elkezdenek fájni a lábujjaim és az uccsó túra óta ilyen furcsa bigyuszok is megjelentek, amikkel valamit majd kell csinálni. De furcsa amúgy, mert itthon mentem benne régebben is, de semmi gond nem volt. Pár km-ig ált túrán sincs, de most már egyre kevesebb az a pár km, ami után előjön és ez ugyebár szar, mert úgy kell elképzelni, hogy lépsz egyet és fáj, lépsz még egyet és megint fáj. Szinte hallani lehet az ördögi kacajt onnan lentről, hogy 28km mi? kellett ez neked? akkor tessék, érezd. Hát én nem akarom, szal egy ideig túra felfüggesztve. Ősszel talán amikor nem lesz ilyen meleg, de igazság szerint kellene venni egy másik, nagyobb és jobb cipőt vagy bakancsot túrázni, de azzal meg az a gond, hogy marha drága(20-25k+).
Nah ennyi volna egy ideig. Aki teheti húzzon ki a terepre, mert marha jó pár óráig kint lenni.

Határjárás 17

május 26th, 2011 » Címke: » Hozzászólás: 0 db

Hétvégén megint kiruccantuk a Budai-hegységbe kicsit túrázgatni, ezúttal a Határjárás túrára. Mivel elég meleget, meg talán esőt is mondott, ezért a legrövidebb 17 km-s távot választottuk. A túra érdekessége, hogy itt a Budapest határvonalát jelölő határköveket kellett felkeresni, így pontőrök se nagyon voltak. A köveknél meg itt-ott az úton zsírkrétával kellett mindenféle betűket felvésni a nevezési lapra. A nevezési lap érdekes volt. A térkép kb használhatatlan, olyan pici, de volt egy 8(!) oldalas leírás ami alapján kellett tájékozódni. Három durvább rész volt a túrán. 450m alatt 120m szintemelkedés, majd kicsit később még egy 500m alatti 90m szintemelkedés. Hát ezt a két etapot bármelyik túra megirigyelte volna, de a túrázók már kevésbé. A harmadik rész a Hármashatár-hegyről lefele jövet, valami durván meredek, sziklás, köves szir-szar út, ami rendesen szétcseszte a térdem és amikor leértem az aljára, csak félredobtam ami a kezembe volt és leültem a fűbe. Csupán akkor pattantam fel, amikor egy godzilla méretű hangya megindult felém. Szerencsére tanulván a múltkoriból csomagoltam Fastum gélt, ami most életet mentett, mert spec akkor a tököm tele volt az egésszel és ha nem tudom lekezelni a térdem és nem nyoszogatnak én tovább se megyek. Viszont olyan helyekre vitt fel a túra, ahonnan szuper kilátás volt a környékre és Budapestre is. Még soha nem jártam erre se.
Érdekesség. Odafelé Ürömön mentünk keresztül. Hát érdekes egy falu. Valami oknál fogva amerre mentünk minden második ház vagy kis gazos vmi eladó volt. Volt olyan kis utca, ahol több volt az eladó, mint a nem. Ennyire szar lenne ott élni? Mondjuk a környező erdő elég szemetes volt és sok helyen voltak lepukkant kis házak is, meg sok helyen út se volt. A Hév megálló meg annyira látványos, hogy két túrázó észre se vette. Kb 1 km-l később találkoztunk velük, hogy visszafelé gyalogoltak. Valahol furcsa volt ez a látvány, azt hinné az ember, hogy szépen kialakított kis falu lehet ott bp határában. Azt lehet, hogy csak azon helyen volt ez ahova mi mentünk, de kissé meglepett minket.
Összegezve jó kis túra volt és kissé csalóka, mert a rövid táv ellenére a kemény terep eléggé lefárasztott minket. Több innivalóval is kellett volna készülnünk, mert ami kellemes 20-22 fokba elég, az 25-27 fokos napsütéses melegbe már kevés, főleg ha ilyen izzasztó a terep. Az útvonalvezetése a határkövek miatt nagyrészt eltérő volt a szokásos turistautaktól is, így aki rendesen meg akarja ismerni a Budai-hegységet az egyszer egy ilyen túrára is menjen el. Raktam fel pár képet is, ahol látható, hogy milyen kilátás nyílik a hegység pár jó pontjáról. Sajna gyenge a gép, így nem a legjobb minőségűek a képek.  Szervezői oldalon elolvasható a túra tájékoztató és igazoló füzete.

Fekete-hegyek 25

május 10th, 2011 » Címke: » Hozzászólás: 0 db

Az elmúlt hétvégén megint kihúztunk kicsit túrázgatni és sikerült végignyomni a számunkra eddigi legnehezebb túrát. Biatorbágyról másztunk fel Budapest Zugligetre. A 25,7 km-s táv 895m szintemelkedést tartogatott számunkra, ami az eddigi túrák közül a legtöbb volt mind táv, mind szint szempontjából. De nem is ez volt az igazán kemény rész, hanem a nagyon szar turistautak. Volt olyan hely Biatorbágy után nem sokkal, hogy a magam 180 centijével néha már guggolva kellett átverekedni magam a bozótoson. Később még rosszabbra változott a terep, mert fél méterenként egy kiálló kő vagy szikla pofátlankodott az útra, amikben hatszor sikerült megbotlanom, mivel inkább a tájat nézegettem és csak a szerencsének köszönhető, hogy nem estem pofára. Viszont a lábujjaim már piszkosul fájtak a végére emiatt is. Később erre még rájött a szinte beton kemény föld, amit úgy írnék le, hogy én rühellek aszfalton menni a túra cipőbe, de ezután felüdülés volt azon sétálgatni hazafelé. Remélem nem ennyire szar minden turistaút a Budai-hegységbe, mert terveim szerint idén még jó párszor megyek arrafelé. A budai biciklisek meg nem igazán lopták be maguknak a szívünkbe.
Jah a legpechesebb dolog, hogy mindezek mellé még el is tévedtünk. Volt egy jelzés, hogy P és P+ kereszteződésnél menjünk tovább a P+ irányba. Leírás és az itiner térképe szerint is jó felé mentünk, ám egyszer csak vége lett a P+-nak és azt se tudtuk, hogy hol vagyunk. Laza 40-50 perc tekergés, kérdezősködés, majd a nálunk lévő Budai-hegység térkép segítségével kitaláltuk, hogy hova is kellene menni.
Nagy Kopaszra pedig mindenkinek fel kell egyszer mennie, mert nagyon szép a kilátás. Kicsit arrébb van egy pár éve épült kilátó is, ahova idén még felmegyünk. Most is ott volt az egyik ellenőrzőpont, de nem tudtuk magunkat rávenni, hogy most 23 métert lépcsőzzünk fel, majd le is. A térdem spec így is kissé odavolt a túra végén.
Végre találkoztunk az első erdei lakóval ami nagyobb volt mint egy bogár. Budai-hegységben egy vmilyen sárga színű kis sikló vagy kígyó keveredett az útra. Én először észre se vettem, de a mögöttem lévő csaj eléggé megijedt tőle. 🙂
Tovább »

GPS TúraCucc Androidra

május 6th, 2011 » Címke: , » Hozzászólás: 0 db

Nem lennék igazi 21. századi júzer ha nem próbálnám vhogy becsempészni a túrára is  a technikát. Pontosabban mondva egy olyan cuccra vadásztam, amivel jól tudom logolni a túra útvonalát, valamint időt, szintemelkedést, sebességet, meg ilyeneket és ha lehet ezt meg is tudom osztani másokkal is. Mivel egy jó gps-s androidos tel adott, ezért gondoltam, hogy erre keresek valamilyen jó kis programot a marketen. A kínálat óriási és több hét tesztelés után sajnos arra a következtetésre jutottam, hogy amire nekem kellenének arra nagyrészt alkalmatlanok. Röviden meg is indokolom, hogy miért.
Mai okostelefonok nem épp a hosszú üzemidőről híresek és ez nagyon visszaüt túrázás közben. Mikor több óráig kellene a GPS-t használni, akkor az bizony már nagyon nem tetszik nekik és egyszerűen pofátlan módon lemerülnek. Egy rövidebb túra/séta alatt még lehet használni, de hosszabb időre egyszerűen alkalmatlanok.
Aksin túllépve egy újabb problémába ütközünk. Míg autóba a szélvédőhöz közel téve vagy épp a városban sétálva a telt kézben tartva jó vételt lehet elérne, addig az erdőben már korántsem ennyire egyszerű a feladat. Fák alatt és mindenféle dzsumbújon kell átverekedni magunkat, amik szépen odacsesznek a vételnek és pontatlan lesz, de gyakorta még el is dobja a jelet a tel. Valamint szerintem senki se akarja egész nap a kezében tartani, így szépen bekerül a zsebbe vagy épp a hátizsákba ami megint rontja a vételt, így ha bírjuk is aksival a túrát, akkor is sanszos, hogy pontatlan lesz a mérésünk.

Konklúzió: Rövid pár órás sétára, túrára lehet használni ezeket a programokat, de egész napos túrázásra nem. Oda már célszerszám kell, egy rendes GPS kütyü, ami direkt erre lett kitalálva. Lehet be kéne szerezni egy olyat. Majd talán körbenézek a piacon.

Progik amiket teszteltem: Endomondo, SportsTracker, Allsport GPS és még vagy féltucat volt a telen, amiknek már a nevére se emlékszem.

Samsung Galaxy S-n teszteltem a progikat, így lehetséges, hogy más telen jobb eredmény születik.

Nyerges 20

április 24th, 2011 » Címke: » Hozzászólás: 0 db

Újabb túrán voltam, ezúttal egyedül és kicsit paráztam, hogy túl gyorsan megyek és gond lesz belőle, de végül is simán megúsztam baj nélkül. Ugyebár első túrámon pont emiatt ütöttem ki a vádlimat egy jó kis kapatón. Igaz az első 7,2 km-t 70 perc alatt tudtam le(itiner szerint), de aztán nekiálltam fényképezni, meg egy kicsit lassítani, mert hát idő mint a tenger. Igazából érzem, hogy ez a 4. túra és már sokkal könnyebben és jobban mozgok terepen, igaz mellette edzek is azért rendesen.

A túra Nyerges 20 volt, ami 20,4 km-s távot jelentett. A rajt és cél is Nyergesújfalun volt, így könnyű volt ezt a túrát választani. Közel van, olcsó, picsányi nevezési díj vagyis ez is olcsó és ami fontos volt, hogy még sose jártam erre és nagyon megérte elmenni. Tovább »

Gerecse 20

április 18th, 2011 » Címke: » Hozzászólás: 0 db

Szombaton megvolt az idei harmadik túra is, a tatabányai Gerecse 20. Ha egy szóval kellene jellemeznem a túrát, akkor azt írnám, hogy tömeg. Kemman azt írják, hogy pontosan 5022 induló volt, ami jó, mert sok ember végre kimozdul otthonról és nem a tv néző képességeit edzi, hanem kicsit megmozgatja magát és rossz, mert az egész túra alatt háromszor volt olyan rövid ideig, hogy előttünk és mögöttünk is volt legalább 10 méter szabad hely. A táv nem volt annyira vészes és egész jó helyeken vezetett, de aki nyugis természetjárást keresi az ezt hagyja ki, vagy talán nagyon korán kell rajtolni és akkor a nagy tömeget el lehet kerülni. A túrán két neccesebb szakasz volt. János-forrás és Vértestolna között szinte nem volt vízszintes út. Vagy felfelé kellett menni valamilyen ösvényen vagy lefelé valamilyen erdei úton. Aki ezen időben átjutott annak már szinte simán sikerült szintidőre befejeznie a túrát. Vértestolna után eleinte egy szántóföldekkel tarkított földúton mentünk, majd egy kerítésen átmászva újra az erdőben találtuk magunkat, ahonnan már viszonylag könnyű terepen lehetett eljutni a Turulig. Persz először vissza kellett mászni a hegyre, de közel se volt annyira vészes, mint az első szakaszon lévő emelkedők. A kerítésen átmászást úgy kell elképzelni, hogy van egy kb 2 méteres kerítés a vadak ellen és van egy ilyen fából készült lépcsős-létraféle mindkét oldalán és ezen kell átmászni. Az igazán (számomra) nehéz rész a Turul után következett. Rakás lépcsőn le kellett mászni a városba és már a 10. foknál éreztem, hogy a térdem ezt rohadtul nem fogja díjazni, de szerencsére utána elég hamar elmúlt a térdfájásom. Egyetlen dolgot biztosan nem lehetett a túrán, eltévedni. Adtak egy nagyon jó térképet és a legtöbb helyen kb elég volt követni az előtted lévő embert. A nevezési díj 500 Forint volt, amiért járt egy kitűző, térkép, egy ajándék bónusz belépő a tatabányai Gyémánt fürdőbe és egy Ötpróba kártya. A 20 km-s távon az ellenőrző pontokon nem volt semmi kaja-pia, tehát ide készülni kellett és nem lehetett egy almával és némi vízzel végigtolni a távot, mint pl Száron, igaz itt jóval kevesebb volt a nevezési díj is. Most már csak 1 évet kell várni és már indulhatunk is az 50 km-s távon. 🙂

Ravazdi Róka 15

április 10th, 2011 » Címke: » Hozzászólás: 0 db

Tegnap újfent voltunk túrázni és ezúttal a Ravazdi Róka 15 km-s túra volt a cél. A túra a Sokorói-dombságban volt, ahol még csak a környéken se jártunk, így jó választásnak tűnt. Szokás szerint reggel volt a rajt és meglepően nagy embertömeg fogadott minket, talán sulisok voltak, mert sok volt a fiatal is. Már odafelé vezető úton volt egy kis kemény terep, ugyanis Kisbér és Lázi közötti út még 50-nél is úgy rázta, meg dobálta az autót, hogy azt bármelyik szar földút megirigyelte volna. Az út az ilyen elég keskeny, kanyargós, hullámos mindenféle felfestési jelet nélkülöző hepehupás aszfaltozott ízé volt a falvak között, néhol kátyúkkal tarkítva. Éjjel lehet ott igazán jó menni, mert még az út szélét jelző fényvisszaverős bóják is hiányoztak. Szar volt na. Szal megérkezünk Ravazd-ra és a falu elején lévő kis étteremnél volt a start. A gyvte.hu oldalon fent van az itiner, így azt meglesheti aki akarja. A terepen elég könnyű volt menni, de ami nem tetszett, hogy a 15 km-s távból kb 10-11 km-t aszfaltozott úton kellett megtenni, erdőben is. Meg rakás helyen az út mellett szemét szét volt dobálva. Az egyetlen kicsit nehezebb rész a túra vége felé volt, pár szép kis kapató, ahol nem volt kellemes felmászni, de az se volt igazán vészes. Sokat kellett kertek és házak között is menni, így a falu nagy részét is simán bejártuk. Viszont tartogatott egy szép kis meglepetést a túra. Leégtünk. Nagyon fújt a szél és sütött a nap, sapkát is vittem ha kellene, de franc se gondolta, hogy ilyen szépen le fogunk égni. Leginkább itthon este érződött a dolog, mikor a tükörbe nézve csak egy áh bazmegre és aztán krémes kenegetésre futotta. Ellenőrző pontoknál lehetett vizet, meg csokit vételezni és a célba is volt szendvics. Aki akart még vadpörköltet is rendelhetett. A szintidő 5 óra volta 15 km-re amit ki is használtunk, főleg az utolsó részen húztuk be a féket, mert 5,5 km-t 2 óra alatt sikerült teljesíteni. Pihentünk, ettünk, nézelődtünk meg ilyenek, ráértünk. Célba szintén embertömeg, kb pont azok lehettek, mint akikkel találkozunk a rajtnál, meg sokan már bevackoltak az étterembe és szépen ebédeltek. Kaptunk oklevelet és egy tök jó kitűzőt, amiről fentebb képet is raktam ki. Kis pihi után mi is megéheztünk, de a tömeg miatt inkább máshol akartunk ebédelni, így átmentünk Pannonhalmára, ami amúgy is a napi program második része lett volna. Egész jó volt az ebéd, viszont olyan hülye hosszú neve volt, hogy nem tudtam megjegyezni, pedig kis módosítással itthon el akartam készíteni. Ellenben marha nagy adagokat adtak, amit mind meg se tudtunk enni. Az a bazi nagy éttermi tányér tökig volt kajával.
Pannonhalmi Apátság 011
Ebéd megvolt, így elindultunk az apátság felé. Elég meredek úton kellett felkapaszkodni, mivel ez az egész apátság a domb szélén áll és úgy néz ki mintha egy erőd lenne. Mondjuk ehhez is sokat hozzátesz, hogy szép nagy fal az alapja. Az egész Pannonhalmi Apátság nagyon jól néz ki. Szép, rendezett épületek, full tiszta minden, sehol egy szemét, profin gondozott kertek, tiszta idilli környezet. A apátság körül végig ilyen sétálórész van, két oldalt fákkal, padokkal és kilátással a környező hegyekre és Pannonhalmára. Tök jól néz ki. Van még egy füvészkert is, ahol sokféle növény és fa található, meg egy pincészet is, de azt már inkább kihagytuk, mert elfáradtunk. Ami kissé meglepő volt hogy még kamerák is voltak felszerelve szép számmal. Amúgy ez egy középiskola is egyben és kissé kíváncsi is vagyok, hogy milyen lehet itt tanulni. Azért ez totál más környezet, mint egy átlag gimi. Ezután visszasétáltunk az autóhoz, majd át Ravazdra és mivel már esteledett elindultunk haza. Összegezve jó kis egy napos kirándulás volt.

Camelbak Vértesi Terep-félmaraton

március 28th, 2011 » Címke: » Hozzászólás: 0 db

Igaz vasárnapra esőt és hideget mondtak az időjósok, de ennek ellenére úgy döntöttem, hogy ez a túra lesz az első aminek nekivágok. Többféle távon és többféle módon is lehetett indulni, így én a 21,48 km terep-félmaraton távra fizettem be az 1200 hufos nevezési díjat. Tömegrajt 7:45-kor volt a futóknak és 8:00-tól indulhattak a túrázok. Nem akartam az elején nyomorogni, így 8:35-kor startoltam és 13:17-kor értem célba (4:42). Egyazon útvonalon mentek a futók és túrázók is, de ebből semmi gond nem volt, mert a legtöbb helyen simán el lehetett férni, ahol meg szűk volt ott félreálltam, had fussanak. A nevezési díjért egy nagyon jó itiner járt, amit széthajtva egy jó térképet is kaptunk, így kb lehetetlen volt eltévedni és tök fölösen vettem meg a Vértes térképet. Az ellenőrző pontokon lehetett vizet, kólát, meg mindenféle nasikat felvenni, amiből én a csokit és a sajtot választottam két helyen is(mi távunkton 3 ellenőrzőpont volt). Célban pedig kaptam kitűzőt, egy névre szóló oklevelet is és egy Overland Budapest bónt. A terep így kezdőként néhol elég necces volt, mivel fel- és lefelé menet is volt 1-2 jó meredek szakasz és az erdészeti gépektől itt-ott kissé nyomvájús lett az út. Kapberek-puszta előtt nem sokkal az egyik lefelé vezető “úton” kicsit meg is kellett állnom nézelődni, mert azt hittem, hogy rossz felé jöttem, ugyanis csak ilyen gyalogos csapás volt a hegyoldalon. Az erdőben pár helyen fakitermelés is folyt és néhol épp füstöltek a favágók, de elég jól nézett ki a szemközti hegyoldal, ahogy szépen kupacba vannak rakva a fák és száll fel néhol a kis füst. Sajnos kevés képet csináltam, és még mindig nem az igazi a táj.
Camelbak Vértesi Terep-félmaraton004
Az időjárás nem volt vészes. Hűvös volt, de csak elején fáztam kicsit, néhol még kis napsugár is előtűnt és az eső pedig csak kb az utolsó 3 km-n kezdett el esni kicsit. Szerencsére vittem egy sapkát is, így elég szárazon megúsztam. Ami necces volt az a lábam és az, hogy sok év punnyadás után eléggé meglepő volt egybe lenyomni 21 km-t. Vagy a cipő vagy a zokni volt a gond, de kb a táv harmadánál elkezdett kicsit fájni a talpam és a felétől már szépen fájt. Majd 2 hét múlva kiderül, hogy melyikkel volt gond, mert a cipő amúgy nem törte ki a lábam meg semmi. Jah elfáradás, megvolt, de nem vészes. Igaz miután hazaértem, ettem, ittam, fürödtem és aludtam 2,5 órát, de lehet azért, mert az éjjel csak 5 órát aludtam. A lábam most pár napig halott lesz a jó kis izomláz miatt is. Viszont úgy néz ki, hogy lehet a kövi pár hónapban még maradok a 20km táv körül, mert jelenleg ez is épp elég.

Camelbak Vértesi Terep-félmaraton
Vértes Hegység
2011.03.27
Nevezési dj: 1200 huf
Táv: 21,48km
Idő: 4:42
Szár Sportcsarnok – Körtvélyes geodéziai torony – Kapberek-puszta – Hallgató-völgy – Szár Sportcsarnok

Oldal 1 of 212